Megéltük Strasbourgot

Az Európa Kollégiumban kialakított pontrendszernek köszönhetően a legaktívabb lakókat megjutalmazták egy kirándulással. A cél Strasbourg volt. Deli Andor látott vendégül minket és mutatta be nekünk az Európa Parlamentet. De had ne ugorjak a történet végére, kezdjük az elejénél.

Hajnalban az utazó táskák görgő kerekei törték meg a csendet, amikor is a negyven kollégista indulásra készen összegyűlt a kollégium udvarában. A viszonylag csendben lezajlott várakozást az autóbuszt köszöntő lelkes öröm szakította meg. Bepakoltunk. Kényelmesen elhelyezkedtünk és gurultunk is. Az út hosszú volt, fárasztó és teljesen felborította mindenki bioritmusát. A határt elhagyván már teljesen összemosódott a táj. Nem érzékeltünk, hogy éppen melyik ország aszfaltját koptatjuk. Kis világ képződött a jármű belsejében. Nevetéssel, beszélgetéssel, tervekkel, az alvók mély lélegzeteivel töltöttük be a teret.

A majd húsz órás út után megérkezvén offenburgi szálláshelyünkre, mindjárt igénybe vettük annak kényelmét. A komfortos és esztétikus környezet regenerálta duzzadt és elgémberedett végtagjaink és fáradt lelkünk. Miután kipihentük magunkat a kiadós és emlékezetes reggeli után ismét autóbuszba ültünk. Újfent utaztunk. Haut Koenigsbourgig, ami egy 12. századi, stratégiailag fontos vár, monumentális falaival, labirintus szerű elrendezésével, és a gyönyörű kilátással amit elénk varázsolt mindenkiben mély nyomot hagyott. A fényképezőgépek csak kattogtak, egyszerűen nem lehetett betelni a látvánnyal. Obernaiben tipikus francia ebédet szolgáltak fel nekünk. Egészen szokványos íz világ rajzolódott ki előttünk, ezért senki sem maradt éhen. A teli bendő kicsit megnehezítette ugyan a városnézést, de leküzdöttük ezeket az akadályokat. A nap folytatásaként ellátogattunk Strasbourgba, ahol a sétahajózáson és a városnézésén túl egy hihetetlen élményben volt részünk. Miután lenyugodott a nap, fénnyel és színekkel festették meg a strasbourgi katedrális falait. A monumentális építmény magában is szemet gyönyörködtető, de a lézer show-nak köszönhetően mindenki szája tátva maradt. Egy kisebb történet rajzolódott ki a pár percig tartó műsorból. Talán az idő múlására, a változások elkerülhetetlenségére, az elszenvedett borzadályokra, a természet erejére hívta fel a figyelmet?! Mindenki különféleképp magyarázta. Ez adta meg a gyönyörűségét. Fantáziadús gyönyör volt.

Átszellemülve hazatérvén még hosszan ecseteltük élményeink és nyugovóra tértünk. Másnap Strasbourg volt kizárólag a cél, azon belül is az Európai Parlament. A körbevezetésen túl alkalmunk nyílt egy kötetlen beszélgetésre is, Deli Andorral. Legvégül pedig az EP Plenáris Ülésébe hallgathattunk bele. Vezetőink vissza kísértek bennünket az autóbuszhoz és indultunk is haza. Haza, ami akkor olyan távolinak tűnt mint még soha. A szem alatti fáradtság karikák előre jelezték az út kimenetelét. Meghitt pihenés, film nézés, és pár kis végtag mozgató megállás után már elénk tárul a határ. Megérkeztünk. Szerbia. Új élményekkel, látván egy teljesen már atmoszférát, lelkesedésünk felpezsdült. Úgy érzem, hogy legendák fognak születni idővel erről a kiruccanásról, amit az unokáinknak nosztalgikus mosollyal tudunk majd mesélni.

Maletaški Krisztina,
IV. évfolyam, Magyar Tanszék
Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on Google+