Filmvetítés az elsőéveseknek

Szeptember 29-én megtartotta első vetítését az Európa Kollégium Filmklubja, amely továbbra is folytatja virágzó együttműködését a Nemzeti Filmintézettel. Első vetítésre kerülő film a Kopaszkutya címet viseli, amely klasszikus magyar film az egykoron nagyon népszerű és mára már legendássá vált blues zenekar, a Hobo Blues Band történetének egy részét dolgozza fel.

A vetítést nem szántuk az új iskolaév megnyitójának, révén, hogy még a legtöbb egyetemen nem kezdődött meg a tanítás. Sokkal inkább szántam ezt a filmet egy kikapcsolódásra alkalmas eseménynek a kollégisták vizsgákkal sűrűn teletűzdelt hétköznapjai közé. Emellett az elsőéves kollégistákat is alkalmunk volt bekapcsolni a filmklub munkájába, hiszen aznap költöztek be intézményünkbe. A kollégisták szép számban jelen is voltak a vetítésen, és nagy örömömre sok új arccal is találkozhattunk a régiek mellett.

A szeptemberi vetítésre egy olyan filmet választottunk, amilyennel a kollégium filmklubjának rövid fennállása alatt még nem volt lehetőségünk próbálkozni. A film rengeteg dalt és zenei betétet használ, így végig nagyon jó hangulat uralkodott a vetítőteremben. Ugyanakkor a film nagyon merész és szókimondó: a szocialista Magyarország alsó rétegeinek valóságát kívánta elénk tárni őszinteségével és kendőzetlen stílusával, ugyanakkor sugárzott belőle tapintatosság és művészi véna is. Jelenetei külön érdekesek voltak, hiszen nagyon átélhetővé tették a filmet, főleg hogy Földesi László (Hobó), Deák Bill Gyula (a zenekar tagjai) és Allen Ginsberg (híres amerikai költő) önmagukat alakítják a filmben. A kollégisták vallomása szerint egy autentikus élményt kaptak a film által.

A vetítést követő elemzésen is sokan részt vettek. A film alapján igyekeztünk a munkásosztály identitását megfogalmazni, és összehasonlítani a mai viszonyokkal. Szóba került, hogy a jugoszláv és a magyarországi magyarok kultúrélménye milyen sok tekintetben eltér. Nagy hangsúlyt fektettünk a zenekar egyik elhíresült dalának refrénjére is, amely így szól: „Le kell menni kutyába, légy a kutyák királya és ne királyok kutyája”. A refrén kapcsán beszéltünk a hitelességről, és arról, hogy bizonyos kulturális tevékenységnek mi a szerepe és helye a különböző társadalmi rétegek életében. Továbbá diskuráltunk arról is, hogy vajon a ma zenekarainak milyen üzenetet kellene közvetítenie a mai fiataloknak és napjaink fiatal felnőttjeinek ahhoz, hogy felkapottak legyenek.

Bata Dórián, a filmklub vezetője