Jobb adni, mint kapni!

A közmondás önmagáért beszél. Ahogyan a kollégisták beszámolója is. Önkénteskedés a rendkívüli állapot idején. Róluk, nektek. Szeretetből.

Albert Éva:
Biztos vagyok benne, hogy minden embernek nagyon sok kellemetlenséggel jár a kialakult helyzet. Lényegében az egyik legalapvetőbb dolgot korlátozták, a szabadságunkat. Amikor láttam, hogy önkéntesek jelentkezését várják a szülőfalumban, gondolkodnom sem kellett, hogy tudjam, jelentkezni szeretnék. Már hatodik éve Újvidéken tanulok és csak hétvégente járok haza. Az egyik jó dolog ebben a helyzetben, hogy “rá vagyok kényszerítve”, hogy itthon legyek. Az önkénteskedés pedig egy nagyszerű alkalom, hogy tehessek valamit a szülőfalumért. Igyekszem hasznosan tölteni a mindennapjaimat, tanulással, olvasással, tornával, de leghasznosabbnak akkor érzem magam amikor segíthetek az idős embereknek, akik egyáltalán nem jöhetnek ki a házukból. Rettentően jó érzés látni a hálás néniket és bácsikat, és tudni azt, hogy valami jót, hasznosat cselekedtem.

Bóka Olivér:
Az idősek nagyon örülnek nekem, hálásak a segítségemért. Heti három alkalommal veszek nekik azt, amire szükségük van a boltból, vagy a gyógyszertárból. Rengetegszer megköszönik, nem élnek vissza a helyzettel. Például, ha valami nincs a boltban, akkor nem kérik azt, hogy keressek máshol, ha esetleg nincs az amit szeretnének, nem haragszanak. Majd legközelebb, mondják.. Ami a nyugdíjakat illeti, teljes mértékben megbíznak bennem, aláírják a felhatalmazást. Azt is segítek kitölteni. Mindent önkéntes alapon teszek, nem fogadok el semmit, bármennyire is erősködnek.

Ódri Norbert:
Jómagam, a nagykikindai körzetben felelek az önkéntes munkáért. Sikerült egy jó, működőképes rendszert kialakítanunk helyi megbízottakkal és önkéntesekkel. Mondhatjuk, hogy felállt a rendszer és már nagyban a terepen segítkezünk. Célunk, hogy minden segítségre szoruló emberhez eljussunk és segítséget nyújtsunk nekik. A terepi tapasztalat a következő: sokaknak segítenek a családtagok, szomszédok, ismerősök. Viszont a helyzet az, hogy a határzár következményeként sokan külföldön maradtak, így nem tudtak hazajönni, majd pedig segítséget nyújtani idősebb családtagjaiknak, ismerőseiknek. Ez volt az egyik olyan ok, amiért a Vajdasági Magyar Szövetség szükségesnek érezte a Vigyázzunk egymásra program bevezetését.

Bálint Fábián:
A kialakult helyzetben mint önkéntes segítek azoknak, akik rászorulnak – tehát, azok akik nem mehetnek ki, bevásárolok helyettük vagy olyasmit viszek nekik, amire szükségük van. Ennek a pozitív oldala az, hogy most mutatkozik meg a szükséghelyzetben az emberiességünk. Úgy hiszem, ez egy jó alkalom arra, hogy jót cselekedjünk, segítsünk egymásnak!

Turi Orsolya
(Fotók: Ódri Norbert)

 

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on Google+