Kétnapos megemlékezés a kollégiumban

Az 1956-os forradalom 70. évfordulója alkalmából kétnapos megemlékezést szervezett a kollégisták számára az Európa Kollégium. Az eseményekre 2026. október 21-én és 22-én került sor a díszteremben.

Snejder-Sára Ildikó, a kollégium igazgatónője bevezető beszédében megemlékezett arról, hogy az elmúlt napokban megrendítő tragédia érte kollégiumi közösségünket. Egy közúti balesetben elveszítettük kollégistánkat, Tallós Kingát, akinek fiatal élete fájdalmasan korán ért véget.

„Nehéz szavakat találni egy ilyen veszteségre. Különösen akkor, amikor egy olyan fiataltól kell búcsút vennünk, akinek még annyi terve, álma és lehetősége volt az életben. Hiánya mindannyiunk számára fájdalmas, emlékét szeretettel őrizzük”

– mondta Snejder-Sára Ildikó, majd egyperces néma csenddel adóztunk Tallós Kinga emlékének. A balesetben megsérült két kollégistánknak, Annának és Dávidnak mielőbbi, teljes felépülést kívánt.

A szomorú eseményről való megemlékezés után az igazgatónő az ’56-os esményekre, a szabadságra és a fiatalok szerepére irányította figyelmét:

„Hetven év telt el azóta, hogy 1956. október 23-án magyar egyetemisták kezdeményezésére olyan események indultak el, amelyek néhány nap alatt történelmi jelentőségű forradalommá váltak.
A kezdeményezők nagyrészt hozzátok hasonló fiatalok voltak. Egyetemisták, akik tanultak, barátkoztak, tervezték a jövőjüket, és akiknek ugyanúgy megvoltak a mindennapi örömei és gondjai, mint nektek. Elképzeléseik voltak arról, milyen világban szeretnének élni, és hittek abban, hogy a véleményüknek és a kiállásuknak jelentősége van.
De mit üzen nekünk 1956 hetven év távlatából? És mit jelent mindez számunkra, vajdasági magyarok számára?
Azt gondolom, hogy a szabadság, amelyért akkor annyian áldozatot hoztak, ma is alapvető értékünk. A szabadságot azonban a mindennapjainkban is megéljük, abban, hogy tanulhatunk, szabadon gondolkodhatunk, alakíthatjuk a jövőnket, megőrizhetjük anyanyelvünket, kultúránkat és hagyományainkat, miközben nyitottak és elfogadóak maradunk mások iránt.
Mi, vajdasági magyarok, jól tudjuk, hogy közösségünk megmaradása és identitásunk megőrzése nem magától értetődő. Olyan értékek ezek, amelyekért minden nemzedéknek tennie kell, megtalálva a maga válaszait a kor kihívásaira.
És ehhez nem feltétlenül nagy történelmi tettekre van szükség. Sokszor a mindennapi döntéseink és cselekedeteink is számítanak, az, hogy összetartunk, tudásunkkal és tehetségünkkel hozzájárulunk közösségünk fejlődéséhez, és továbbadjuk mindazt, amit elődeinktől örököltünk.
Az Európa Kollégiumban mi is ezen értékek mentén igyekszünk építeni közösségünket.
Szeretnénk, ha az itt eltöltött évek az egyetemi tanulmányok és a diplomaszerzés mellett maradandó élményekkel, értékes emberi kapcsolatokkal és életre szóló barátságokkal is gazdagítanának benneteket. Ha megtapasztalnátok, milyen fontos egy közösséghez tartozni, és milyen sokat jelent, ha számíthatunk egymásra.
És azt is szeretnénk, ha az egyetemi éveitek alatt megerősödne bennetek az a meggyőződés, hogy magyarként, vajdasági magyarként is lehet és érdemes itthon jövőt tervezni, célokat kitűzni és értéket teremteni.
1956 fiataljai a maguk korában egy szabadabb és emberibb jövő reményében cselekedtek. A mi feladatunk ma az, hogy megőrizzük emléküket, megértsük a történelem tanulságait, és a saját lehetőségeinkhez mérten felelősen alakítsuk a jövőnket.
Az elmúlt napok tragédiája fájdalmasan emlékeztetett bennünket arra, milyen törékeny az emberi élet, és milyen gyorsan megváltozhat mindaz, amit a mindennapokban természetesnek veszünk.
Talán éppen ezért is fontos, hogy megbecsüljük a lehetőségeinket, az emberi kapcsolatainkat, és hogy a nehéz pillanatokban is számíthassunk egymásra.
Azt kívánom nektek, hogy az 1956-os fiatalok példája erősítse meg bennetek azt a meggyőződést, hogy a szabadság, az emberi méltóság, a tudás és a felelősség olyan értékek, amelyekre minden korban érdemes építeni.
Őrizzük meg 1956 emlékét, és mindazt, amit történelméből tanulhatunk. És mindenekelőtt, vigyázzunk egymásra.”

Az igazgatónő beszédét követően bemutatták Gusztony Endre és Mendrei Zsolt által szerkesztett Forradalom 56 percben című alkalmi műsort. Ebben a közönség megható versek és ismert dallamok mellett korabeli rádiófelvételeket is hallhatott, amelyek hűen idézték az akkori eseményeket. Az ünnepi műsorban részt vettek a színjátszószakkör tagjai: Görög Hanna, Gardil Roland, Kerekes Zalán és Vojnić Bojana, fellépett továbbá volt kollégistánk, Kiss Tamás bariton is, aki A csitári hegyek alatt című népdallal és a Hazám, hazám című Erkel-operabetéttel tette még ünnepélyesebbé a megemlékezést. Zongorán Mihajlo Miletić kísért.

A rendezvény keretén belül október 21-én a közönség megtekinthette Lavro Ferenc, újvidéki származású rendező által készült filmet, amelynek címe Ötvenhat viharában (A Vajdaság és 1956). A vetítés előtt volt kollégistánk, Bata Dorián történész mutatta be röviden az események hátterét.

Rekeczki Angéla
(Fényképezte: Horváth József)