Utazási élmények

Ahogy kiléptem a szobámból, hátitáskával a hátamon és sporttáskával a vállamon, elöntött a tudat, hogy mi is fog történni: kirándulásra megyek. Siettem le a lépcsőn a kofferok kerekeitől visszhangzó, zajos kollégiumban. Az egyik barátnőm úgy döntött kikísér.

– Jajj, úgy irigyellek – mondta – 6 napot Ausztriában, Németországban meg Szlovéniában tölteni. Tényleg jó kirándulásnak ígérkezik.

– Na, majd meglátjuk. – és fejemmel a kollégium bejárati ajtajára biccentettem, amely mögött látni lehetett, hogy esik az eső.

A busz a kollégium előtt állt és motorjának zúgása a többi kollégista csevegésével összefolyt, egy kis izgatottságot keltve bennem, amelyet még kiskoromban éreztem utoljára: izgalom, mert végre mehetek valahova. Beszálltunk a buszba, ellenőriztük a létszámot – én integettem az engem kikísérő barátnőmnek – és elindultunk. Sajnos a pocsék idő is megindult velünk.

Kikeveredtünk Újvidék utcáiról és Szabadka, majd a határ felé vettük az irányt. Az emberek izgatottsága hamar alábbhagyott, és helyét egy nyugalom vette át. Nem is csoda, hisz este 23 órakor indultunk. Mindenki fészkelődött a helyén, zenét hallgatott, vagy csak pihent. Ebből az idilli állapotból az idegenvezető zökkentett ki minket. Bemutatkozott, Dragannak hívták, és elmondta, hogy mi is vár ránk ebben a 6 napban. Szabadkán felszedtük a többieket, a határon probléma nélkül átkeltünk, és éjjeli fél 2 körül végre mindenki aludt.

Pár órával később Bécs utcáin közlekedett a busz. Fáradt és kialvatlan szemekkel nézegettünk jobbra-balra a busz ablakain. Keresztül hajtottunk a központon és a városon belüli fontosabb helyekből is ízelítőt kaptunk. Kiszálltunk és elindultunk a gyalogtúránkra. Az idegenvezető tapasztalt irányításával megtekintettük a régi és új Hofburg-ot, a híres Graben nevezetű sétálóutcát, a Stefansplatzot a gyönyörű gótikus Stephansdom-al, az Operaházat és végül az Albertina múzeumban töltöttünk két órát csodálva az ott felhalmozott művészeti alkotásokat. S ez után jött a rész, amelyre mindannyian legjobban vártunk: a vacsora, amely bőséges és ízletes volt.

Meglepően gyorsan utazhattunk, mivel a rossz időnek két teljes napra volt szüksége, hogy utolérjen minket. Elfoglaltuk a hotelünket, amely a Prátertől nem messze helyezkedett el. Annak a szállásnak nem csak ez volt a meglepetése, hanem valami más is: egy modern és gátlástalan szellemben berendezett fürdőszoba, átlátszó üvegből. Miután túltettük magunkat a fürdőszoba okozta sokkon, elindultunk a Praterba. Ott jól szórakoztunk, kivéve a részt, amikor vakmerően jegyet vettünk a horror-házba, az egy hiba volt. Kifáradtan érkeztünk a hotelbe és a kényelmes ágyakba vetettük magunkat.

Reggelünk – mint minden másik kiránduláson – svédasztallal indult. Aznap megtekintettük Schönbrunn kastélyát kívülről és belülről egyaránt. Egy nagyon szimpatikus vezetőnk volt. A rezidencia után a busz elvitt minket a város központjába, ahol meglátogattuk a Művészettörténelmi Múzeumot, meg a Királyi Kincstárat. El sem kell mondanom, egyes pillanatokban leesett az állam, hogy milyen dolgoktól állhatok egy karnyújtásnyira.

Következő nap búcsút mondtunk Bécsnek és elindultunk egy 300 kilométeres útra, Salzburg, majd Passau felé. Az előbbiben utolért minket a sokat emlegetett esős idő, és szépen eláztunk. Viszont az nem tartott minket fel abban a szándékunkban, hogy a híres klasszicista zeneszerző Wolfgang Amadeus Mozart szülőházát megtekintsük. Körbesétálhattunk a történelemmel átitatott szobákon és folyosókon. Utána, hogy egy teljesebb képet kapjunk a művész szülővárosáról, elmentünk és vettünk eredeti Mozartkugelokat. Párat sikerült csak megennünk, mielőtt újra a buszban találtuk magunkat, a német település, Passau felé.

Az a város volt egyértelműen a legszebb. Körbesétáltunk és megtekintettük a kis, harmonikus és gyönyörű bajor várost. A település ismert félszigetén állva láthattuk életünk valószínűleg legszebb naplementéjét. Az egyetlen dolog, ami azt túl tudta szárnyalni az autentikusan bajor vacsora és sör volt, amit kaptunk.

Következő nap délelőtt Grazba indultunk. Egy hosszabb út után megérkeztünk és körbesétáltunk a városközpontban, a várban, ahol láthattuk a város szimbólumát, az óratornyot. Miután a bőséges szabadidőnk lejárt, találkoztunk a megbeszélt helyen, majd megindultunk a szállásunkra, amely 26 kilométerre található Graztól, a természet kellős közepén, a hegyek között. Ott vacsoráztunk, majd egyesek sétáltak egyet az esőben, mások pedig a motel medencéjét vették igénybe.

Utolsó előtti napunkon magunk mögött hagytuk Ausztriát és Szlovéniát vettük célba. Mariborban szünetet tartottunk, majd megindultunk végső állomásunk irányába, amelynek neve Rogaška Slatina. Nem tudtunk hinni a szemünknek, amikor megláttuk a hotelt, amelyben elszállásoltak minket. A tudat, hogy azon a helyen a közismert Liszt Ferenc többször is járt, áthatott minket. A társaság nagy kedvvel áztatta ki az elmúlt pár nap fáradalmait a medencék és jakuzzik vizeiben. Végül az utat egy közös bulival fejeztük, ahol mindenki jól érezte magát.

Másnap, május 6-án egyeseknek, s valószínűleg a többségnek, már sajgott a szíve az otthoni levegő után. Fájó szívvel búcsút mondtunk Szlovéniának is és megindultunk Szerbia, Újvidék felé, haza. A Horvátország és Szerbia közötti határt átlépve elöntött minket az öröm, hogy újra itthon lehetünk, de másrészt a szomorúság is, mert tudtuk, hogy véget ért egy csodás kaland. Dragan, az idegenvezető egy találó és köszönetekkel teli összefoglalóval zárta az utat. Amikor visszaértünk a kollégium elé és kipakoltunk, mindenki megindult a szobájába. Hátitáskával a hátamon, a sporttáskával a vállamon másztam meg azt az ismerős lépcsőt a harmadik emeletre, amely már ezredszer a szobámhoz vezetett. Viszont ez az alkalom más volt, nem a lépcső volt más, hanem én. Számtalan új tapasztalattal és sok tudással bővültem. Ahogy a szobámba léptem és elkezdtem kipakolni a ruhámat csak egy dolog járt a fejemben, hogy mennyire hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek.

Molnár Norbert
(Fotó: Horváth József)